Hírek : Mi a Frankfurti iskola? |
Mi a Frankfurti iskola?
2014.11.30. 11:51
Dr. Drábik János
A Frankfurti Iskola és a kulturális marxizmus
(Részlet a cionista kulturális marxizmus uralomra kerülése c. 2013-as
tanulmányból)
(...) A pénzhatalmi világelit Amerikát tehát nem tudta meghódítani a gazdasági
marxizmussal. A pénzrendszer kisajátítása önmagában nem lett volna elégséges
jelenlegi uralmi helyzetének az eléréséhez. Az Egyesült Államok társadalmát, az
amerikaiak értékrendjét és keresztény szellemiségét, a világ legszabadabb
nemzetét a kulturális marxizmussal győzte le. Ennek a sikeres ideológiai
háborúnak a haditervét az a cionista szellemi műhely dolgozta ki és segített a
gyakorlatba átültetni, amely Frankfurter Schule (Frankfurti Iskola) néven
ismert, s amely ma is uralkodó szellemi irányzatnak számít nemcsak
Amerikában, de az egész euró-atlanti térségben, amely a cionista pénzhatalmi
világelit hegemóniája alá került.
A frankfurti filozófiai iskola és a kulturális forradalom
Az Amerikába emigrált németországi társadalomtudósoknak egy része
még az 1930-as, 1940-es években elkezdte a huszadik századra kialakult
társadalomnak és kultúrának olyan provokatív átalakítását, amely a gyakorlatba
akarta átültetni azokat az elképzeléseket, amelyeket Georg Wilhelm Friedrich
Hegel, Karl Marx, Friedrich Nietzsche és Max Weber munkáira támaszkodva
dolgozott ki. Elképzelésük a kulturális forradalom megvalósításáról nem volt
teljesen új. Joseph de Maistre (1753 – 1821), aki hosszabb időn át magas-rangú
szabadkőműves volt, már így fogalmazott:
„Mostanáig a nemzeteket hódítások útján gyilkolták le. Felmerül
azonban egy fontos kérdés: Meghalhat-e egy nemzet a saját területén is,
anélkül, hogy megszállnák országát - például úgy, hogy beengedi a
döglegyeket, amelyek velejéig szétrohasztják azokat az eredeti és alapvető
elveket, amelyek nemzetté tették őket.”
A frankfurti filozófiai iskola, amelyre már írásunk első részében
hivatkoztunk, lényegében azért jött létre az oroszországi bolsevik forradalom
után, mert megalapítói úgy gondolták, hogy a világon - és így Európán is - át fog
söpörni a világproletariátus forradalma és elképzelhető, hogy az Egyesült
Államokban is forradalmi változások következnek be. Ez nem így történt. 1922
végén a Kommunista Internacionálé - a KOMINTERN - ezért elemezte a
helyzetet és kereste a kudarc okait. Lenin kezdeményezésére Moszkvában a
Marx-Engels Intézet egy nemzetközi konferenciát rendezett. Ennek fő témája az
volt, hogy mit értett valójában Marx a kulturális forradalom alatt és az ő
elgondolásait miként lehet az akkori körülmények között Szovjet-
Dr. Drábik János
2
Oroszországban és Európában alkalmazni.
Jelen volt a tanácskozáson Lukács György, a magyar pénzarisztokrata, az
Osztrák-Magyar Monarchia egyik dúsgazdag zsidó bankárának a fia, aki az első
világháború alatt radikális baloldali, majd pedig kommunista lett. Marxista
filozófusként kidolgozta a 'Forradalom és az Érosz' viszonyára vonatkozó
elképzeléseit, vagyis azt, hogy a szexuális ösztönt miként lehet a rombolás
eszközeként használni. Lukács a tanácskozást követően 1923-ban csatlakozott a
Frankfurti Egyetemen működő Társadalmi Kutatóintézethez, amelyet a
Németországi Kommunista Párt alapított. Ez az intézet az, amely Frankfurti
Iskola néven vált ismerté. Alapítói lényegében a Moszkvában működő MarxEngels Intézet mintájára hozták létre. Amikor 1933-ban a nemzetiszocialisták
jutottak hatalomra Németországban, a Frankfurti Iskola számos tagja az
Egyesült Államokba emigrált. Itt folytatták kutatásaikat, amelyeket már
Németországban megkezdtek. Azt feltételezték, hogy a nemzetiszocializmus
sikerei mögött bizonyos hiedelmekkel, magatartásformákkal és értékekkel
kapcsolatos hatások vannak. Módszereikbe bevonták a marxista elemzést és a
freudi pszichoanalízist. E kettő szintéziséből jött létre az a bizonyos kritikai
elmélet, amely a Frankfurti Iskola fő jellegzetességévé vált. A frankfurtiak
szerint a nyugati kultúra fő elemeinek – közöttük a kereszténységnek, a
kapitalizmusnak, a tekintélynek, a családnak, a patriarchátusnak, a
hierarchiának, az erkölcsiségnek, a hagyománynak, a szexuális
önmegtartóztatásnak, a lojalitásnak, a hazafiságnak, a nacionalizmusnak, az
átöröklésnek, a népi- vérségi-faji szemléletnek, a társadalmi konvencióknak és a
konzervativizmusnak – el kell végezni az elemzését és mindezek felett
megsemmisítő kritikát kell gyakorolni.
Willi Münzenberg, aki marxista forradalmár zsidó volt és aki javaslatokat
dolgozott ki az alapvető társadalmi problémák megoldására - noha a
kompromisszumok emberének tartották – ennek dacára a következőket
javasolta:
„Meg kell szervezni az értelmiségieket és aztán arra kell használni őket,
hogy a nyugati civilizáció rothadó bűzt árasszon. Csak ezután, amikor
valamennyi értékét megrohasztották és ezzel lehetetlenné tették az életet,
tudjuk rájuk kényszeríteni a proletariátus diktatúráját.”
Münzenberg Lenin közvetlen munkatársa volt Svájcban, de ő nem utazott
el azzal a zárt vonattal Helsinkibe, amivel Lenin elindult, hogy részt vegyen a
bolsevik államcsínyben, amit később forradalomnak neveztek. Nyugaton
maradt, sikeres lapkiadó és terjesztő vállalkozó lett. Ezzel párhuzamosan nagybefolyású háttér-politikusként a színfalak mögül irányította az internacionalista
pénzhatalmi elit 'kommunista forradalomnak' nevezett világuralmi stratégiáját.
A kommunizmus és a pénzuralmi diktatúra ugyanannak a cionista éremnek volt
Dr. Drábik János
3
a két oldala már ebben az időben is.
Egy másik frankfurti: Ralph de Toledano alapította meg az Egyesült
Államokban a National Review című kéthetenként megjelenő folyóiratot.
Toledano szerint a moszkvai tanácskozás több veszélyt jelentett a nyugati
civilizáció számára, mint a bolsevik forradalom. 1924 után Sztálin került a
hatalom csúcsára Szovjet-Oroszországban és ő már bizalmatlanul tekintett mind
Willi Münzenbergre, mind Lukács Györgyre. Olyan zsidó forradalmárokat pedig
mint Trockij, egyenesen veszélyesnek tartott a marxizmus sikere szempontjából.
Sztálin úgy gondolta, hogy mindhárman olyasmit próbálnak belemagyarázni a
marxizmusba, amely teljesen idegen attól és amely nem a munkásosztály
érdekeit, hanem a kozmopolita zsidóság világstratégiáját szolgálja.
Münzenberget 1940 júniusában Sztálin parancsára Dél-Franciaországban a
szovjet politikai rendőrség emberei meggyilkolták. Trockij is hasonló módon
távozott az élők sorából Mexikóban.
Lukács György Lenin halála után Németországba költözött és ő volt az
elnöke a kommunista szellemiségű szociológusok első nemzetközi
találkozójának. Ez a tanácskozás vezetett a frankfurti iskola megalapításához.
Először létrejött a Frankfurti Egyetemen az Institut für Sozialforschung (a
Társadalomkutatási Intézet). 1923-ban már voltak kezdeményezések egy ilyen
intézmény létrehozására a marxista Felix Weil erőfeszítései nyomán. Weil
Argentínában született, gazdag zsidó családban, de szülei már gyermekkorában
Németországba küldték tanulni. Tanulmányait a Tübingeni és a Frankfurti
Egyetemen végezte és doktorátust szerzett a politikai tudományokból.
Meggyőződéses marxistává vált. A Társadalomkutató Intézet igazgatója Carl
Grünberg, aki szintén meggyőződéses marxista volt, 1923-tól 1929-ig irányította
az intézményt. Utódja 1930-ban Max Horkheimer lett, aki már nyíltan hirdette,
hogy a kutatóintézetnek a marxista elmélet alapján kell végeznie tevékenységét.
Hitler hatalomra kerülésével a munkatársak jelentős zöme amerikai
egyetemekre távozott és sokan közülük vezető beosztásba kerültek a Columbia,
a Princeton, a Brandeis és a Kaliforniában lévő Berkeley Egyetemén. Világhírre
tett szert a frankfurti iskola tagjaként Herbert Marcuse, aki az 1960-as
diákmegmozdulások egyik sztár ideológusává vált.
A frankfurti iskola valamennyi vezető tagja – Jürgen Habermas kivételével
– zsidó származású volt. Valamennyien meg voltak győződve arról, hogy amíg az
egyén hisz valamiben, vagy legalább reménykedik valamiben, addig megvan a
képessége rá, hogy megoldja azokat a társadalmi problémákat, amelyekkel
szembesülnie kell. Emiatt a hittel rendelkező egyén soha nem kerül olyan
reménytelen helyzetbe, soha nem idegenedik el annyira az élettől és
önmagától, hogy az elvezesse őt a szocialista forradalom igenléséig. Éppen ezért
az a frankfurti gondolati-műhely elsődleges feladata, hogy a hit alapját, a zsidó-
Dr. Drábik János
4
keresztény örökséget felszámolja, és anarchista-nihilista ál-racionalizmust
kínáljon helyette cserébe.
Lasha Darkmoon állapítja meg „Satan’s Secret Agents: the Frankfurt
School and their Evil Agenda” című írásában, hogy látszólagos képtelenség,
vagyis oximoron azt állítani, hogy létezik zsidó-kereszténység. A judaizmus és a
kereszténység szöges ellentétben állnak. Kezdettől fogva a zsidók ellenségesen
viszonyultak a kereszténységhez és a talmudista-zsidóknak örömet okoz az a
gondolat, hogy Jézus a pokolban szenved. A nyugati civilizáció felbomlasztása
érdekében a frankfurti iskola végül is elkészítette ennek a civilizációnak a lehető
legnegatívabb és legrombolóbb bírálatát az élet minden területén. A társadalom
destabilizálásához és legyőzéséhez elő kellett készíteni az összeomlást,
válságokat és katasztrófát kellett előidézni és ez vált a Frankfurti Iskola magukat
művelt értelmiséginek tekintő zsidó forradalmárainak a legfőbb célkitűzésévé.
Azt remélték, hogy politikai törekvéseik terjedni fognak, mint a vírus, így
folytatva a nyugati marxistáknak a forradalmi tevékenységét, csak immáron más
módszerekkel.
A Frankfurti Iskola tizenegy stratégiai célt tűzött ki maga elé.
Valamennyinek az volt a célja, hogy aláássa a társadalom alapjait és olyan
reménytelen helyzetet alakítson ki, ahol már csak a világméretű
proletárforradalom jelenthet megoldást. A tizenkét cél a következő:
Első: Létre kell hozni a rasszista bűnözés formáit és meg kell alkotni a
gyűlöletbeszédet tiltó törvényeket.
Második: Folyamatosan változnia kell az élet minden dimenziójának,
hogy létrejöjjön a teljes zavarodottság állapota.
Harmadik: Az iskolákban elő kell segíteni a maszturbációs propagandát.
Ezt ötvözni kell a homoszexualitás népszerűsítésével a gyerekek körében és az
iskolán belül is meg kell honosítani a pornográfia valamilyen változatát.
Negyedszer: Szisztematikusan alá kell ásni a szülők és a pedagógusok
tekintélyét.
Ötödször: A bevándorlás nagymértékű fokozásával meg kell gyöngíteni a
nemzeti önazonosságot és elő kell készíteni faji háborúk kirobbantását.
Hatodszor: Az alkoholizmust és a kábítószerek élvezeti cikként való
használatát szisztematikusan támogatni kell.
Hetedszer: Elő kell segíteni a szexuális devianciák széles körben való
elterjedését a társadalom minden rétegében.
Nyolcadszor: Megbízhatatlanná kell tenni a jogrendet és elfogultan kell
viselkedni a bűncselekmények áldozataival szemben. Nagy mértékben növelni
kell azoknak a számát, akik rá vannak utalva az állami segélyekre.
Kilencedszer: Ellenőrizni kell és nívótlanná kell tenni a
tömegtájékoztatást.
Dr. Drábik János
5
Tizedszer: Bátorítani kell a családok felbomlását és a házasság, mint
intézmény megszüntetését.
Tizenegyedszer: Minden vonatkozásban támadni kell a kereszténységet
és üressé kell tenni a templomokat.
A kilencedik ponthoz hozzáfűzhetjük: ma már a világ tömegtájékoztatási
intézményeinek a 96%-át hat olyan vállalat ellenőrzi, amely a cionista
pénzkartell tulajdonában van. Valamennyi az AP-től és a Reuters-től veszi át az
információk zömét. A meghatározó intézmény a Reuters, amely a Rothschildház érdekeltségi körébe, illetve tulajdonába tartozik.
Sztálin idején a Szovjetunióban ténylegesen kiürültek a templomok.
Akkor ezt azzal az egyszerű módszerrel érték el, hogy jelentős részüket
felgyújtották, más részükből raktárépületek lettek. Kivételt csak zsinagógákkal
tettek, mert újakat is építettek. Aki ismeri a „Cion bölcseinek a jegyzőkönyvei”
című hamisítványt az kénytelen megállapítani, hogy a frankfurtiak igen sok
gondolatot ennek a hamisítványnak a máig élő igazságaiból merítettek.
Feltehető, hogy ez a történelmi hamisítvány (mert nem ott, akkor és úgy
készült, ahogy terjesztői állították) mély benyomást tett rájuk és elhatározták,
hogy kidolgozzák miként lehetne annak az ajánlásait átültetni a gyakorlatba.
Egyik ötletük az volt, hogy hasznosítják Sigmund Freud elképzelését a
pánszexualizmusról. Ehhez tartozik a promiszkuitás, a válogatás nélküli
szexuális örömhajhászás, az unisex elterjesztése, a nemek közti különbség
elbizonytalanítása, a hagyományos férfi és női szerepek felcserélése és
felszámolása, a heteroszexualitás meggyöngítése a homoszexualitás javára – így
például a hasonló neműek közötti házasság propagálása és annak lehetővé
tétele, hogy homoszexuális párok is fogadhassanak örökbe gyerekeket. Úgy néz
ki: valóban sikerült olyan korrupttá tenni a Nyugatot, hogy az már úgy bűzlik,
ahogyan Willy Münzenberg megjósolta.
A frankfurti iskola tagjai meg voltak győződve arról, hogy két fő típusa van
a forradalomnak. Az egyik a politikai forradalom, a másik a kulturális
forradalom. Ők elsősorban ezzel a másodikkal voltak elfoglalva. Céljuk az volt,
hogy a társadalom lebontását belülről végezzék el. Úgy gondolták, hogy az
alávetés puhább formái lényegesen modernebbek, mint az erőszakos
változatok. Ezért a hangsúlyt a reformokra helyezték, melyeket lassan és
észrevétlenül kell végrehajtani, hogy szinte ne is észleljék az emberek, hogy a
változások nyomán a helyzetük lényegesen rosszabbá vált. A Frankfurti
Iskolának sikerült hosszútávon fellazítania és aláásnia a hagyományos
társadalmi értékeket és így előkészíteni a talajt a szakadatlan és agresszív
változásokhoz. A keresztény erkölcsi értékeknek a szisztematikus elgyöngítése
és a szexuális perverzióknak a széles körben való elterjesztése a kulturális
Dr. Drábik János
6
marxizmus egyik megjelenési formája lett. Lasha Darkmoon azt állítja
hivatkozott írásában, hogy a szervezett zsidóság, amely a globális média legfőbb
tulajdonosa, már el is érte azt, hogy ez a fajta kulturális forradalom győzelmet
arasson és a keresztény kultúra összeomoljon. Véleménye szerint az erkölcsi
színvonal a lehető legmélyebbre süllyedt. A frankfurti iskola piedesztálra emelt
társadalomtudósai célbavették a családot, a nevelést, a tömegtájékoztatást, a
szexet és a népszerű kultúrát. Úgy gondolták, hogy ami rossz a hagyományos
társadalomnak, az jó nekik és ami még rosszabb az átlagembernek, az még jobb
nekik.
A Frankfurti Iskola kritikai elmélete azt hirdette, hogy az autoriter
személyiség a családfő által irányított patriarchális családformának a terméke.
Ebben nincs sok új, mert ezt már Engels is kifejtette „A család, a magántulajdon
és az állam eredete” című könyvében, ahol egyértelműen a nő által irányított
családot, a matriarchátust részesítette előnyben. Már Marx Károly is
foglalkozott a nőközösséggel az 1848-ban megjelent Kommunista Kiáltványban.
A korábban megjelent „Német ideológiában” is kedvezőtlenül, sőt becsmérlően
írt a családról, mint a társadalom alapintézményéről. Ezért nem is olyan
különös, hogy a frankfurtiak kritikai teóriájának az egyik alaptanítása az volt,
hogy fel kell számolni a családi struktúrát. Úgy képzelték, hogy minden család,
beleértve a boldogan élő családokat is, valójában károsak és ezért fel kell
számolni őket. A gyerekeknek sokkal jobb, ha nincsenek szüleik, vagy legalábbis
nem tudják, hogy kik voltak a szüleik. A legjobb az, ha árvák, akiket az állam
nevel. A különböző nemű emberek közti romantikus szereteten alapuló
kapcsolat, amely gyakran életen át tartó házassági kapcsolatot eredményez,
kártékony, mert akadályozza az emberek feletti hatékony ellenőrzést. Azért az
ilyen hosszú-távú párkapcsolatokat rövid távúakká, bizonytalanokká kell
átalakítani és általánossá kell tenni a válogatás nélküli nemi életet, a
promiszkuitást. A boldog családokban élő emberek nem juttathatók el a
kétségbeesésnek ahhoz az állapotához, ahol már a forradalomban keresnék a
megoldást. Ezért a frankfurtiak kulturális forradalma lényegében a
pesszimizmus kultúrájának bizonyult, amelynek célja, hogy mindenki számára
lehetetlenné tegyék a harmonikus életet. A modernizáció pedig csak további
lendületet adott ennek az audiovizuális technikával és kibernetikával is
kiegészült kultúrpesszimizmusnak.
Lukács György az 1920-s évektől meg volt arról győződve, hogy a család
részleges felbomlása és a családfő tekintélyének gyöngülése is már segíti, hogy
a felnövekvő generáció jobban elfogadja a radikális társadalmi változásokat. Az
elemző számára úgy tűnik, hogy bármi, ami jó az ember számára, és ami
szorosra fűzi két ember kapcsolatát, azt meg kell gyöngíteni és el kell pusztítani
a frankfurtiak szerint. Ha pedig nincsenek ilyen súlyos problémák, akkor
Dr. Drábik János
7
ilyeneket létre kell hozni és a hagyományos életet, a lehetséges harmóniát
lehetetlenné kell tenni. Ebbe tartozott az is, hogy a férfias tulajdonságok ellen
háborút kell indítani.
Lukács György 1919-ben a kommunista diktatúra kulturális
népbiztosaként útnak indította a 'kulturális terrorizmus' elnevezésű programot.
Az iskolában a szabad szerelemre, a nemi életre, a középosztályhoz tartozó
családok erkölcsi értékeinek az elavultságára, a monogámia idejétmúltságára
oktatták a tanulókat. A vallásra nincs szükség, mert az minden élvezettől
megfosztja az embert. Lukács György kulturális terrorizmusa a politikai
korrektség előfutára volt.
Ennek az egyik ideológusa Herbert Marcuse volt, a „One Dimensional
Man” szerzője. Marcuse a nők felszabadítása címén, az új baloldal elnevezésű
mozgalom segítségével, már az 1960-as években arra törekedett, hogy
hagyományos európai kultúrát nők által dominált rendszerré alakítsák át. Az az
elképzelés, hogy nők irányítsák a társadalmat és mondják meg a férfiaknak,
hogy mit tegyenek, természetesen nagy hatással volt a parancsoló típusú nőkre
– különösen a férfigyűlölő, leszbikus asszonyokra. Sok ilyen megtévesztett nő
vált a radikális feminizmus hirdetőjévé és nem egy odáig is elment, hogy
megszakítson minden kapcsolatot a férfi nemmel és csak nőkből álló
közösségekben éljen. A feministák között igen sok a zsidó származású nő.
Aránytalanul nagy a számuk a lakosság egészéhez képest.
Marcuse 'a nagy elutasítást' hirdette: „Minden alapvető nyugati értéket
el kell vetni, be kell vezetni a liberális szexualitást, valamint a feminista és a
fekete-bőrű forradalmárok céljainak a megvalósítását.”
'Esszé a felszabadításról' című kötetében a hagyományos értékrend
radikális átértékelését sürgette. A tabuk alóli felszabadulást, a kulturális
felforgatást, a kritika kultuszát sürgette. Marcuse nyelvi forradalmat is akart,
amely alkalmas a szavak jelentésének a kicserélésére. A faji konfliktusról azt
állította, hogy ez a fehér embert terhelő bűn. Marcuse célja az volt, hogy
megváltoztassa a társadalom erkölcsét. Ehhez a szexualitás ősi erejének a
felszabadítására van szükség a civilizáció korlátai alól.
A frankfurti iskolának egy tekintélyes tagja, Willhelm Reich írta „A
fasizmus tömegpszichológiája” című könyvében, 1933-ban, hogy a természetes
társadalom egyetlen eredeti családtípusa a matriarchátus, vagyis ahol a nők
gyakorolják a családi hatalmat. Ehhez a szigorú Lasha Darkmoon azt a
megjegyzést fűzi, hogy Willhelm Reich kényszeres maszturbátor volt, egy
szexuálisan aberrált személy, aki anyjába volt szerelmes. Nos ez a sokféleképpen
is deviánsnak nevezhető frankfurti filozófus, Herbert Marcuse-hoz hasonló
kultikus személlyé vált az 1960-as években. Marcuse adta ki az 1968-as
diákmozgalmak idején azt a jelszót, hogy „Make love, not war” (Szeretkezzél és
Dr. Drábik János
8
ne háborúzzál!). Ő volt a szexuális forradalom egyik keresztapja és a feminista
mozgalom kiemelkedő támogatója.
Willhelm Reich, Freud pszichológiáját akarta Marx közgazdasági
elméletével összhangba hozni. Már hivatkoztunk az 1933-ban megjelent 'A
fasizmus tömegpszichológiája' című könyvére. Ebben fejtette ki, hogy a
Frankfurti Iskola különvált a marxista szociológiától, amely a burzsoát állította
szembe a proletariátussal. Ehelyett a harcnak a reakciós és a forradalmár között
kell lefolynia.
W. Reich egy másik könyvében, a 'Szexuális forradalom'-ban így ír: „Az
önkényuralmi család kicsiben az önkényuralmi állam. Az ember tekintélyuralmi
jellemének szerkezetét alapvetően a szexuális tiltásoknak és félelmeknek, a
szexuális késztetések élő szubsztanciájába való beágyazódása hozta létre. A
családi imperializmus ideológiailag megismétlődik a nemzeti
imperializmusban... A tekintélyelvű család... olyan tényező, amelyben reakciós
ideológia és reakciós struktúrák jönnek létre.”
Névrokona Charles A. Reich pedig így írt 'Amerika újjászületése' című
könyvében: „El fog jönni egy forradalom. Nem fog hasonlítani a múlt
forradalmaihoz. Az egyénnel és a kultúrával fog kezdődni, és végső aktusként
meg fogja változtatni a politikai struktúrát. Sikeréhez nem kell erőszakot
alkalmazni, és nem lehet sikeresen ellenállni neki erőszakkal. Ez az új nemzedék
forradalma lesz.”
Napjaink politikai korrektsége tehát a Frankfurti Iskola szellemi hatásának
a folytatódása. A politikai korrektséghez hozzájárult Betty Friedan, aki az
amerikai feminista mozgalom megalapítójává vált. Friedan nem volt a Frankfurti
Iskola tagja, de a befolyása alatt állt. 'A feminista misztika' című könyvében
részletesen foglalkozik Abraham Maslow szociálpszichológus önmegvalósítási
elméletével. Maslow barátja volt Herbert Marcuse-nak, és Erich Fromm-al is
kapcsolatot tartott. Friedan szellemi kapcsolata a Frankfurti Iskola ideológiájával
meghatározónak mondható. Így például amit Friedan a szexuális szerepek
megváltozásáról hirdet, az egybecseng azzal, amit Lukács György is
szorgalmazott a régi értékek megsemmisítésével és Marcuse pedig az értékek
tartalmának a kicserélésével.
Amikor a politikai korrektség, vagy másképpen elnevezve a kulturális
marxizmus terjedni kezdett, képviselői igyekeztek nézeteiket vonzó módon
előadni. Azt állították, hogy mindössze a más emberek iránti érzékenység és
türelem vezeti őket. Ez is azonban csak megtévesztésül szolgált. Az úgynevezett
politikai korrektség a „gyűlöletbeszéd” kriminalizálásával valójában a
véleménynyilvánítás szabadságának a korlátozását, a gondolkodás
ellenőrzését és a hagyományos társadalmi rend felforgatását tűzte ki céljául.
Ily módon a Frankfurti Iskola kulturális marxizmusa rombolóbbnak bizonyult,
Dr. Drábik János
9
mint Marx gazdasági marxizmusa. Ez utóbbi romba-döntötte Oroszországot, de
nem dicsőítette a szexuális perverzitást, és nem próbált a természeti
törvényekkel ellenkező magatartást rákényszeríteni a társadalomra.
A felforgatás és a kulturális forradalom híve volt a Chicago-i Saul Alinsky is, aki
szekuláris zsidó volt és szégyellős marxistaként nem forradalmárnak, hanem
csak közösségszervezőnek nevezte magát. Alinsky formálisan nem csatlakozott a
Frankfurti Iskolához, de annak a céljait követte és újszerű módszereivel jelentős
sikereket ért el. Az új világrend beköszöntével erkölcsöt mellőző, pragmatikus
felforgató módszerei ismét a figyelem központjába kerültek, mert jól szolgálják a
pénzhatalmi világelit hagyományromboló stratégiáját a hatalom megszerzésére
és megtartására.
A Frankfurti Iskola viszonya a judaizmushoz
A Frankfurti Iskola kettős módon viszonyult a judaizmushoz. Egyrészt – a
felvilágosodás folytatójaként – élesen szemben állt a tekintélyuralommal, a
hagyományok tiszteletével, a múltból örökölt intézményekkel, köztük a vallással
is. A Frankfurti Iskolához tartozó társadalomtudósok többsége szekuláris zsidó
volt, aki semmilyen szervezett vallást nem támogatott, nem követte sem a
vallási hagyományokat, sem a kulturális judaizmust. Ebbe a csoportba tartozott
Heinrich Heine, Karl Marx és Sigmund Freud. Az ő életüket és munkájukat nem
határozta meg a judaizmus, de azonosságtudatukra sem volt döntő befolyással.
A Frankfurti Iskola viszonya a judaizmushoz tehát igen változatos volt.
A vezető személyiségeknek másrészt volt egy olyan csoportja is, amely
ortodox zsidó nevelést kapott, ismerte és gyakorolta a judaizmus előírásait.
Voltak az Iskolának olyan tagjai is, akiknek az életében és a munkásságában
fontos szerepet játszott a judaizmus. Közéjük tartozott Walter Benjamin és
Erich Fromm. Mindkettőjüknél életük sorsdöntő szakaszában fontos szerepe
volt a judaizmusnak. A judaizmus azonban nagy hatást gyakorolt Leo
Löwenthal-ra és Max Horkheimer-re is. A zsidó identitás viszont nem volt
fontos sem Herbert Marcuse, sem Theodor Wiesegrund Adorno számára. A
megnevezettek valamennyien kívülállónak érezték magukat a Weimar-i
Németországban, és 1930 után döntően zsidó származásuk miatt távoztak
Németországból.
Bizonyos fokig a Frankfurti Iskola tagjai az Egyesült Államokban is
kívülállók voltak, amit részben zsidó származásuk következményének
tekintettek. Ez volt az az időszak, amikor tevékenységük fő témájává az
antiszemitizmus, az előítéletek és a zsidók helyzetének az alakulása vált. A
Weimar-i Németországban egészen 1934-ig a Frankfurti Iskola nem tekintette fő
kutatási területének a zsidók helyzetének a vizsgálatát és erről nem is írtak
Dr. Drábik János
10
figyelemre méltó könyveket. Max Horkheimer 1938-ban írt egy tanulmányt 'A
zsidók Európában' címmel, amelyben kifejtette, hogy az antiszemitizmus a
monopol-kapitalizmus utolsó fázisának a viszontagságait fejezi ki.
A judaizmus, a pszichoanalízis és a marxizmus ötvöződött Erich Fromm
munkásságában. Ő volt az, aki a judaizmus vallási szemléletmódját kombinálta a
felvilágosodás koncepcióival. Erich Fromm nem volt egyidejűleg hagyományos
és szekuláris zsidó, de korai munkáiban ez a két szellemiség még jelen volt. Erich
Fromm ortodox zsidó családban született, és mindkét szülőjének a felmenői
között számos rabbi volt.
A fiatal Fromm behatóan tanulmányozta a Talmudot, barátjával Leon
Löventhal-lal. A legnagyobb frankfurti zsinagóga vezető rabbijának, Nehemiah
Nobel-nek volt a tanítványa. Fromm az 1920-as évek közepén megismerkedett a
pszichoanalízissel, és felesége, a zsidó Frieda Reichmann is a pszichoanalízis
gyakorlati művelője volt. Reichmann-nak magánintézete működött Heidelbergben, ahol kombinálta a pszichoanalízist a zsidó hagyományokkal és ezért
intézetét 'Torah-peutic' Klinikának nevezték. Fromm is praktizáló
pszichoanalista lett 1927-ben. Első tanulmányában, amely 'A Szombat' címet
viselte, azt állította, hogy „a szombat eredetileg az apa megölésére és az anya
győzelmére emlékeztetett. Az a parancs pedig, hogy 'ne dolgozz', vezeklés volt
az eredeti bűnbeesésért, és a pre-genitális korba történő visszafejlődésen
keresztül történő ismétlődéséért”. A pszichoanalízisnek, a lélekelemzésnek ez a
'szaknyelve', első olvasásra nehezen érthető, Erich Fromm azonban későbbi
társadalomtudományi munkáiban is (például a 'The Anatomy of Human
Destructiveness – A rombolás anatómiája') mindig hangsúlyozta a szexualitás
meghatározó szerepét.
(Folytatása következik a Leleplező 2013. szeptemberi számában)
Teljes írás címe: A cionista kulturális marxizmus uralomra kerülése (A kettősállampolgárság és kettős-lojalitás c. tanulmány második része.)
Megjelent:
Leleplező 2013/ 2.
Országkrónika könyvújság
Független, szólásszabadság folyóirat
|