MeSa

A frankfurti filozófiai iskola és a kulturális forradalom
Az  Amerikába  emigrált  németországi  társadalomtudósoknak egy  része
még  az  1930-as,  1940-es  években  elkezdte  a  huszadik  századra  kialakult
társadalomnak és kultúrának olyan provokatív átalakítását, amely a gyakorlatba
akarta  átültetni  azokat  az  elképzeléseket,  amelyeket Georg Wilhelm  Friedrich
Hegel,  Karl  Marx,  Friedrich  Nietzsche  és  Max  Weber munkáira  támaszkodva
dolgozott  ki.  Elképzelésük  a  kulturális  forradalom  megvalósításáról  nem  volt
teljesen új. Joseph de Maistre (1753 – 1821), aki hosszabb időn át magas-rangú
szabadkőműves volt, már így fogalmazott:
„Mostanáig  a  nemzeteket  hódítások  útján  gyilkolták  le.  Felmerül
azonban  egy  fontos  kérdés:  Meghalhat-e  egy  nemzet  a  saját  területén  is,
anélkül,  hogy  megszállnák  országát - például  úgy,  hogy beengedi  a
döglegyeket,  amelyek  velejéig  szétrohasztják  azokat  az  eredeti  és  alapvető
elveket, amelyek nemzetté tették őket.”
A  frankfurti  filozófiai  iskola,  amelyre  már  írásunk  első  részében
hivatkoztunk,  lényegében  azért  jött  létre  az  oroszországi  bolsevik  forradalom
után, mert megalapítói úgy gondolták, hogy a világon - és így Európán is - át fog
söpörni  a  világproletariátus  forradalma  és  elképzelhető,  hogy  az  Egyesült
Államokban is forradalmi változások következnek be. Ez nem így történt. 1922
végén  a  Kommunista  Internacionálé - a KOMINTERN - ezért  elemezte  a
helyzetet  és  kereste  a  kudarc  okait.  Lenin  kezdeményezésére  Moszkvában  a
Marx-Engels Intézet egy nemzetközi konferenciát rendezett. Ennek fő témája az
volt,  hogy mit  értett  valójában  Marx  a  kulturális  forradalom  alatt és  az  ő
elgondolásait  miként  lehet  az  akkori  körülmények  között  Szovjet-
Dr. Drábik János
2
Oroszországban és Európában alkalmazni.
Jelen volt a tanácskozáson Lukács György, a magyar pénzarisztokrata, az
Osztrák-Magyar Monarchia egyik dúsgazdag zsidó bankárának a fia, aki az első
világháború  alatt  radikális  baloldali,  majd pedig  kommunista  lett.  Marxista
filozófusként  kidolgozta  a 'Forradalom  és  az  Érosz' viszonyára  vonatkozó
elképzeléseit,  vagyis  azt,  hogy  a  szexuális  ösztönt  miként  lehet  a  rombolás
eszközeként használni. Lukács a tanácskozást követően 1923-ban csatlakozott a
Frankfurti  Egyetemen  működő Társadalmi  Kutatóintézethez,  amelyet  a
Németországi  Kommunista  Párt  alapított.  Ez  az  intézet  az,  amely  Frankfurti
Iskola  néven  vált  ismerté.  Alapítói  lényegében  a  Moszkvában  működő MarxEngels  Intézet mintájára  hozták  létre. Amikor  1933-ban  a  nemzetiszocialisták
jutottak  hatalomra  Németországban,  a  Frankfurti  Iskola  számos  tagja  az
Egyesült  Államokba  emigrált.  Itt  folytatták  kutatásaikat,  amelyeket  már
Németországban  megkezdtek.  Azt  feltételezték,  hogy  a  nemzetiszocializmus
sikerei  mögött  bizonyos  hiedelmekkel,  magatartásformákkal  és  értékekkel
kapcsolatos hatások vannak. Módszereikbe bevonták a marxista elemzést és a
freudi  pszichoanalízist. E  kettő  szintéziséből  jött  létre  az  a  bizonyos kritikai
elmélet, amely  a  Frankfurti  Iskola  fő  jellegzetességévé  vált.  A  frankfurtiak
szerint  a  nyugati  kultúra  fő  elemeinek – közöttük  a  kereszténységnek,  a
kapitalizmusnak,  a  tekintélynek,  a  családnak,  a  patriarchátusnak,  a
hierarchiának,  az  erkölcsiségnek,  a  hagyománynak,  a  szexuális
önmegtartóztatásnak,  a  lojalitásnak,  a  hazafiságnak,  a  nacionalizmusnak,  az
átöröklésnek, a népi- vérségi-faji szemléletnek, a társadalmi konvencióknak és a
konzervativizmusnak – el  kell  végezni  az  elemzését  és  mindezek  felett
megsemmisítő kritikát kell gyakorolni.
Willi Münzenberg, aki marxista forradalmár zsidó volt és aki javaslatokat
dolgozott  ki  az  alapvető  társadalmi  problémák  megoldására - noha  a
kompromisszumok  emberének  tartották – ennek  dacára  a  következőket
javasolta:
„Meg kell szervezni az értelmiségieket és aztán arra kell használni őket,
hogy  a  nyugati  civilizáció  rothadó  bűzt  árasszon.  Csak  ezután,  amikor
valamennyi  értékét  megrohasztották  és  ezzel  lehetetlenné  tették  az  életet,
tudjuk rájuk kényszeríteni a proletariátus diktatúráját.”
Münzenberg Lenin közvetlen munkatársa volt Svájcban, de ő nem utazott
el  azzal  a  zárt  vonattal  Helsinkibe,  amivel  Lenin  elindult,  hogy  részt  vegyen  a
bolsevik  államcsínyben,  amit  később  forradalomnak  neveztek.  Nyugaton
maradt, sikeres lapkiadó és terjesztő vállalkozó lett. Ezzel párhuzamosan nagybefolyású háttér-politikusként a színfalak mögül irányította az internacionalista
pénzhatalmi elit 'kommunista forradalomnak' nevezett világuralmi stratégiáját.
A kommunizmus és a pénzuralmi diktatúra ugyanannak a cionista éremnek volt
Dr. Drábik János
3
a két oldala már ebben az időben is.
Egy  másik  frankfurti: Ralph  de  Toledano alapította  meg  az  Egyesült
Államokban  a National  Review című  kéthetenként  megjelenő  folyóiratot.
Toledano szerint  a  moszkvai  tanácskozás  több  veszélyt  jelentett  a  nyugati
civilizáció  számára,  mint  a  bolsevik  forradalom.  1924  után Sztálin került  a
hatalom csúcsára Szovjet-Oroszországban és ő már bizalmatlanul tekintett mind
Willi Münzenbergre, mind Lukács Györgyre. Olyan zsidó forradalmárokat pedig
mint Trockij, egyenesen veszélyesnek tartott a marxizmus sikere szempontjából.
Sztálin  úgy  gondolta,  hogy  mindhárman  olyasmit  próbálnak  belemagyarázni  a
marxizmusba,  amely  teljesen  idegen  attól  és  amely  nem  a  munkásosztály
érdekeit,  hanem  a  kozmopolita  zsidóság  világstratégiáját  szolgálja.
Münzenberget  1940  júniusában Sztálin  parancsára  Dél-Franciaországban  a
szovjet  politikai  rendőrség  emberei  meggyilkolták.  Trockij  is  hasonló  módon
távozott az élők sorából Mexikóban.
Lukács  György Lenin  halála  után  Németországba  költözött  és  ő  volt  az
elnöke  a  kommunista  szellemiségű  szociológusok  első  nemzetközi
találkozójának.  Ez  a  tanácskozás  vezetett  a  frankfurti  iskola  megalapításához.
Először  létrejött  a  Frankfurti  Egyetemen  az Institut  für Sozialforschung (a
Társadalomkutatási  Intézet).  1923-ban  már  voltak  kezdeményezések  egy  ilyen
intézmény  létrehozására  a  marxista Felix  Weil erőfeszítései  nyomán. Weil
Argentínában született, gazdag zsidó családban, de szülei már gyermekkorában
Németországba  küldték  tanulni.  Tanulmányait  a  Tübingeni  és  a  Frankfurti
Egyetemen  végezte  és  doktorátust  szerzett  a  politikai  tudományokból.
Meggyőződéses  marxistává  vált.  A  Társadalomkutató  Intézet  igazgatója Carl
Grünberg, aki szintén meggyőződéses marxista volt, 1923-tól 1929-ig irányította
az intézményt. Utódja 1930-ban Max Horkheimer lett, aki már nyíltan hirdette,
hogy a kutatóintézetnek a marxista elmélet alapján kell végeznie tevékenységét.
Hitler  hatalomra  kerülésével  a  munkatársak  jelentős  zöme  amerikai
egyetemekre távozott és sokan közülük vezető beosztásba kerültek a Columbia,
a Princeton, a Brandeis és a Kaliforniában lévő Berkeley Egyetemén. Világhírre
tett  szert  a  frankfurti  iskola  tagjaként Herbert  Marcuse,  aki  az  1960-as
diákmegmozdulások egyik sztár ideológusává vált.
A frankfurti iskola valamennyi vezető tagja – Jürgen Habermas kivételével
– zsidó származású volt. Valamennyien meg voltak győződve arról, hogy amíg az
egyén  hisz  valamiben,  vagy  legalább  reménykedik  valamiben,  addig  megvan  a
képessége  rá,  hogy  megoldja  azokat  a  társadalmi  problémákat,  amelyekkel
szembesülnie  kell.  Emiatt  a  hittel  rendelkező  egyén  soha  nem  kerül  olyan
reménytelen  helyzetbe,  soha  nem  idegenedik  el  annyira  az  élettől  és
önmagától, hogy az elvezesse őt a szocialista forradalom igenléséig. Éppen ezért
az a frankfurti gondolati-műhely elsődleges feladata, hogy a hit alapját, a zsidó-
Dr. Drábik János
4
keresztény  örökséget  felszámolja,  és anarchista-nihilista  ál-racionalizmust
kínáljon helyette cserébe.
Lasha  Darkmoon állapítja  meg  „Satan’s  Secret  Agents:  the  Frankfurt
School  and  their  Evil Agenda”  című  írásában,  hogy látszólagos  képtelenség,
vagyis oximoron azt állítani, hogy létezik zsidó-kereszténység. A judaizmus és a
kereszténység szöges ellentétben állnak. Kezdettől fogva a zsidók ellenségesen
viszonyultak  a  kereszténységhez  és  a  talmudista-zsidóknak  örömet  okoz  az  a
gondolat,  hogy  Jézus  a  pokolban  szenved.  A  nyugati  civilizáció  felbomlasztása
érdekében a frankfurti iskola végül is elkészítette ennek a civilizációnak a lehető
legnegatívabb és legrombolóbb bírálatát az élet minden területén. A társadalom
destabilizálásához  és  legyőzéséhez  elő  kellett  készíteni  az  összeomlást,
válságokat és katasztrófát kellett előidézni és ez vált a Frankfurti Iskola magukat
művelt  értelmiséginek  tekintő  zsidó  forradalmárainak  a  legfőbb  célkitűzésévé.
Azt remélték,  hogy  politikai  törekvéseik  terjedni  fognak,  mint  a  vírus,  így
folytatva a nyugati marxistáknak a forradalmi tevékenységét, csak immáron más
módszerekkel.
A  Frankfurti  Iskola tizenegy  stratégiai  célt tűzött  ki  maga  elé.
Valamennyinek  az  volt  a célja,  hogy  aláássa  a  társadalom  alapjait  és  olyan
reménytelen  helyzetet  alakítson  ki,  ahol  már  csak  a  világméretű
proletárforradalom jelenthet megoldást. A tizenkét cél a következő:
Első: Létre  kell  hozni  a  rasszista  bűnözés  formáit  és  meg  kell  alkotni  a
gyűlöletbeszédet tiltó törvényeket.
Második: Folyamatosan  változnia  kell  az  élet  minden  dimenziójának,
hogy létrejöjjön a teljes zavarodottság állapota.
Harmadik: Az  iskolákban  elő  kell  segíteni  a  maszturbációs  propagandát.
Ezt ötvözni kell a homoszexualitás népszerűsítésével a gyerekek körében és az
iskolán belül is meg kell honosítani a pornográfia valamilyen változatát.
Negyedszer: Szisztematikusan  alá  kell  ásni  a  szülők  és  a  pedagógusok
tekintélyét.
Ötödször: A bevándorlás nagymértékű fokozásával meg kell gyöngíteni a
nemzeti önazonosságot és elő kell készíteni faji háborúk kirobbantását.
Hatodszor: Az  alkoholizmust  és  a  kábítószerek  élvezeti  cikként  való
használatát szisztematikusan támogatni kell.
Hetedszer: Elő  kell  segíteni  a  szexuális  devianciák  széles  körben  való
elterjedését a társadalom minden rétegében.
Nyolcadszor: Megbízhatatlanná  kell  tenni  a  jogrendet  és  elfogultan  kell
viselkedni  a  bűncselekmények  áldozataival  szemben.  Nagy  mértékben  növelni
kell azoknak a számát, akik rá vannak utalva az állami segélyekre.
Kilencedszer: Ellenőrizni  kell  és  nívótlanná  kell  tenni  a
tömegtájékoztatást.
Dr. Drábik János
5
Tizedszer: Bátorítani  kell  a  családok  felbomlását  és  a  házasság,  mint
intézmény megszüntetését.
Tizenegyedszer: Minden  vonatkozásban  támadni  kell a  kereszténységet
és üressé kell tenni a templomokat.
A kilencedik ponthoz hozzáfűzhetjük: ma már a világ tömegtájékoztatási
intézményeinek  a  96%-át  hat  olyan  vállalat  ellenőrzi,  amely  a  cionista
pénzkartell tulajdonában van. Valamennyi az AP-től és a Reuters-től veszi át az
információk  zömét.  A  meghatározó  intézmény  a  Reuters,  amely  a  Rothschildház érdekeltségi körébe, illetve tulajdonába tartozik.
Sztálin  idején  a  Szovjetunióban ténylegesen  kiürültek  a  templomok.
Akkor  ezt  azzal  az  egyszerű  módszerrel  érték  el,  hogy  jelentős  részüket
felgyújtották,  más  részükből  raktárépületek  lettek.  Kivételt  csak  zsinagógákkal
tettek, mert újakat is építettek. Aki ismeri a „Cion bölcseinek a jegyzőkönyvei”
című  hamisítványt  az  kénytelen  megállapítani,  hogy  a  frankfurtiak  igen  sok
gondolatot  ennek  a  hamisítványnak  a  máig  élő  igazságaiból  merítettek.
Feltehető,  hogy  ez  a  történelmi  hamisítvány  (mert  nem  ott,  akkor  és  úgy
készült,  ahogy  terjesztői  állították)  mély  benyomást  tett  rájuk  és  elhatározták,
hogy  kidolgozzák miként  lehetne  annak  az  ajánlásait  átültetni  a  gyakorlatba.
Egyik  ötletük  az  volt,  hogy  hasznosítják Sigmund  Freud elképzelését  a
pánszexualizmusról. Ehhez  tartozik  a  promiszkuitás,  a  válogatás  nélküli
szexuális  örömhajhászás,  az  unisex  elterjesztése,  a  nemek  közti  különbség
elbizonytalanítása,  a  hagyományos  férfi  és  női  szerepek  felcserélése  és
felszámolása, a heteroszexualitás meggyöngítése a homoszexualitás javára – így
például  a  hasonló  neműek  közötti  házasság  propagálása  és  annak  lehetővé
tétele, hogy homoszexuális párok is fogadhassanak örökbe gyerekeket. Úgy néz
ki:  valóban  sikerült  olyan  korrupttá  tenni  a  Nyugatot,  hogy  az  már  úgy  bűzlik,
ahogyan Willy Münzenberg megjósolta.
A frankfurti iskola tagjai meg voltak győződve arról, hogy két fő típusa van
a  forradalomnak.  Az  egyik  a politikai  forradalom, a  másik  a kulturális
forradalom. Ők elsősorban ezzel a másodikkal voltak elfoglalva. Céljuk az volt,
hogy  a  társadalom  lebontását  belülről  végezzék  el.  Úgy  gondolták,  hogy  az
alávetés  puhább  formái  lényegesen  modernebbek,  mint  az  erőszakos
változatok.  Ezért  a  hangsúlyt  a  reformokra  helyezték,  melyeket  lassan  és
észrevétlenül  kell  végrehajtani,  hogy  szinte  ne  is  észleljék  az emberek,  hogy  a
változások  nyomán  a  helyzetük  lényegesen  rosszabbá  vált.  A Frankfurti
Iskolának sikerült  hosszútávon  fellazítania  és  aláásnia  a  hagyományos
társadalmi  értékeket  és  így  előkészíteni  a  talajt  a  szakadatlan  és  agresszív
változásokhoz.  A  keresztény  erkölcsi  értékeknek  a  szisztematikus  elgyöngítése
és  a  szexuális  perverzióknak a  széles  körben  való  elterjesztése  a kulturális
Dr. Drábik János
6
marxizmus egyik  megjelenési  formája  lett.  Lasha  Darkmoon  azt  állítja
hivatkozott írásában, hogy a szervezett zsidóság, amely a globális média legfőbb
tulajdonosa, már el is érte azt, hogy ez a fajta kulturális forradalom győzelmet
arasson  és  a  keresztény  kultúra  összeomoljon.  Véleménye  szerint  az  erkölcsi
színvonal a lehető legmélyebbre süllyedt. A frankfurti iskola piedesztálra emelt
társadalomtudósai  célbavették  a  családot,  a  nevelést,  a  tömegtájékoztatást, a
szexet  és  a  népszerű  kultúrát.  Úgy  gondolták,  hogy  ami  rossz  a  hagyományos
társadalomnak, az jó nekik és ami még rosszabb az átlagembernek, az még jobb
nekik.
A Frankfurti  Iskola  kritikai  elmélete azt  hirdette,  hogy  az  autoriter
személyiség  a  családfő által  irányított  patriarchális  családformának  a  terméke.
Ebben nincs sok új, mert ezt már Engels is kifejtette „A család, a magántulajdon
és az állam eredete” című könyvében, ahol egyértelműen a nő által irányított
családot,  a matriarchátust  részesítette  előnyben. Már  Marx  Károly  is
foglalkozott a nőközösséggel az 1848-ban megjelent Kommunista Kiáltványban.
A korábban megjelent „Német ideológiában” is kedvezőtlenül, sőt becsmérlően
írt  a  családról,  mint  a  társadalom  alapintézményéről.  Ezért  nem  is  olyan
különös,  hogy  a  frankfurtiak  kritikai  teóriájának  az  egyik  alaptanítása  az  volt,
hogy fel kell számolni a családi struktúrát. Úgy képzelték, hogy minden család,
beleértve  a  boldogan  élő  családokat  is,  valójában  károsak  és  ezért  fel  kell
számolni őket. A gyerekeknek sokkal jobb, ha nincsenek szüleik, vagy legalábbis
nem  tudják,  hogy  kik  voltak  a  szüleik.  A  legjobb  az,  ha  árvák,  akiket  az  állam
nevel.  A  különböző  nemű  emberek  közti  romantikus  szereteten  alapuló
kapcsolat,  amely  gyakran  életen  át  tartó  házassági kapcsolatot  eredményez,
kártékony,  mert  akadályozza  az  emberek  feletti  hatékony  ellenőrzést.  Azért  az
ilyen  hosszú-távú  párkapcsolatokat  rövid  távúakká,  bizonytalanokká  kell
átalakítani  és  általánossá  kell  tenni  a  válogatás  nélküli  nemi  életet,  a
promiszkuitást.  A  boldog  családokban  élő  emberek  nem  juttathatók  el  a
kétségbeesésnek  ahhoz  az  állapotához,  ahol  már  a  forradalomban  keresnék  a
megoldást.  Ezért  a frankfurtiak  kulturális  forradalma lényegében  a
pesszimizmus kultúrájának bizonyult,  amelynek  célja,  hogy  mindenki  számára
lehetetlenné  tegyék  a  harmonikus  életet.  A  modernizáció  pedig  csak  további
lendületet  adott  ennek  az  audiovizuális  technikával  és  kibernetikával  is
kiegészült kultúrpesszimizmusnak.
Lukács György az 1920-s évektől meg volt arról győződve, hogy a család
részleges felbomlása és a családfő tekintélyének gyöngülése is már segíti, hogy
a felnövekvő generáció jobban elfogadja a radikális társadalmi változásokat. Az
elemző  számára  úgy  tűnik,  hogy  bármi,  ami  jó  az  ember  számára,  és  ami
szorosra fűzi két ember kapcsolatát, azt meg kell gyöngíteni és el kell pusztítani
a  frankfurtiak  szerint.  Ha  pedig  nincsenek  ilyen  súlyos  problémák,  akkor
Dr. Drábik János
7
ilyeneket  létre  kell  hozni  és  a  hagyományos  életet,  a  lehetséges  harmóniát
lehetetlenné kell tenni. Ebbe tartozott az is, hogy a férfias tulajdonságok ellen
háborút kell indítani.
Lukács  György  1919-ben  a  kommunista  diktatúra  kulturális
népbiztosaként útnak indította a 'kulturális terrorizmus' elnevezésű programot.
Az  iskolában  a  szabad  szerelemre,  a  nemi  életre,  a  középosztályhoz  tartozó
családok  erkölcsi  értékeinek  az  elavultságára,  a  monogámia  idejétmúltságára
oktatták  a  tanulókat.  A  vallásra  nincs  szükség,  mert  az  minden  élvezettől
megfosztja  az  embert.  Lukács  György  kulturális  terrorizmusa  a  politikai
korrektség előfutára volt.
Ennek  az  egyik  ideológusa Herbert  Marcuse volt,  a  „One  Dimensional
Man” szerzője. Marcuse a nők felszabadítása címén, az új baloldal elnevezésű
mozgalom  segítségével,  már  az  1960-as  években  arra  törekedett,  hogy
hagyományos európai kultúrát nők által dominált rendszerré alakítsák át. Az az
elképzelés,  hogy  nők  irányítsák  a  társadalmat  és  mondják  meg  a  férfiaknak,
hogy mit tegyenek, természetesen nagy hatással volt a parancsoló típusú nőkre
– különösen  a  férfigyűlölő,  leszbikus  asszonyokra.  Sok  ilyen  megtévesztett  nő
vált  a  radikális  feminizmus  hirdetőjévé  és  nem  egy odáig  is  elment,  hogy
megszakítson  minden  kapcsolatot  a  férfi  nemmel  és  csak  nőkből  álló
közösségekben  éljen.  A  feministák  között  igen  sok  a  zsidó  származású  nő.
Aránytalanul nagy a számuk a lakosság egészéhez képest.
Marcuse 'a nagy elutasítást' hirdette: „Minden alapvető nyugati értéket
el  kell  vetni,  be  kell  vezetni  a  liberális  szexualitást,  valamint  a  feminista  és  a
fekete-bőrű forradalmárok céljainak a megvalósítását.”
'Esszé  a  felszabadításról'  című  kötetében  a hagyományos  értékrend
radikális  átértékelését sürgette.  A  tabuk  alóli  felszabadulást,  a  kulturális
felforgatást,  a  kritika  kultuszát  sürgette.  Marcuse  nyelvi  forradalmat  is  akart,
amely  alkalmas  a  szavak  jelentésének  a  kicserélésére.  A  faji  konfliktusról  azt
állította,  hogy  ez  a  fehér  embert terhelő  bűn.  Marcuse  célja  az  volt,  hogy
megváltoztassa  a  társadalom  erkölcsét.  Ehhez  a  szexualitás  ősi  erejének  a
felszabadítására van szükség a civilizáció korlátai alól.
A  frankfurti  iskolának  egy  tekintélyes  tagja, Willhelm  Reich írta  „A
fasizmus tömegpszichológiája” című könyvében, 1933-ban, hogy a természetes
társadalom  egyetlen  eredeti  családtípusa  a matriarchátus,  vagyis  ahol  a  nők
gyakorolják  a  családi  hatalmat.  Ehhez  a  szigorú Lasha  Darkmoon azt  a
megjegyzést  fűzi,  hogy Willhelm  Reich kényszeres maszturbátor  volt,  egy
szexuálisan aberrált személy, aki anyjába volt szerelmes. Nos ez a sokféleképpen
is  deviánsnak  nevezhető  frankfurti  filozófus, Herbert  Marcuse-hoz  hasonló
kultikus  személlyé  vált  az  1960-as  években.  Marcuse  adta  ki  az  1968-as
diákmozgalmak idején azt a jelszót, hogy „Make love, not war” (Szeretkezzél és
Dr. Drábik János
8
ne háborúzzál!). Ő volt a szexuális forradalom egyik keresztapja és a feminista
mozgalom kiemelkedő támogatója.
Willhelm  Reich,  Freud  pszichológiáját  akarta  Marx  közgazdasági
elméletével  összhangba  hozni.  Már  hivatkoztunk  az  1933-ban  megjelent  'A
fasizmus  tömegpszichológiája'  című  könyvére.  Ebben  fejtette  ki,  hogy  a
Frankfurti Iskola különvált a marxista szociológiától, amely a burzsoát állította
szembe a proletariátussal. Ehelyett a harcnak a reakciós és a forradalmár között
kell lefolynia.
W.  Reich  egy  másik  könyvében,  a  'Szexuális  forradalom'-ban  így  ír:  „Az
önkényuralmi család kicsiben az önkényuralmi állam. Az ember tekintélyuralmi
jellemének  szerkezetét  alapvetően  a  szexuális tiltásoknak  és  félelmeknek,  a
szexuális  késztetések  élő  szubsztanciájába  való  beágyazódása  hozta  létre.  A
családi  imperializmus  ideológiailag  megismétlődik  a  nemzeti
imperializmusban...  A  tekintélyelvű  család...  olyan  tényező,  amelyben  reakciós
ideológia és reakciós struktúrák jönnek létre.”
Névrokona Charles  A.  Reich pedig  így  írt  'Amerika  újjászületése'  című
könyvében:  „El  fog  jönni  egy  forradalom.  Nem  fog  hasonlítani  a  múlt
forradalmaihoz.  Az  egyénnel  és  a  kultúrával  fog  kezdődni,  és  végső  aktusként
meg fogja  változtatni  a  politikai  struktúrát.  Sikeréhez  nem  kell  erőszakot
alkalmazni, és nem lehet sikeresen ellenállni neki erőszakkal. Ez az új nemzedék
forradalma lesz.”
Napjaink politikai korrektsége tehát a Frankfurti Iskola szellemi hatásának
a  folytatódása.  A  politikai  korrektséghez  hozzájárult Betty Friedan, aki  az
amerikai feminista mozgalom megalapítójává vált. Friedan nem volt a Frankfurti
Iskola  tagja,  de  a  befolyása  alatt  állt.  'A  feminista  misztika'  című  könyvében
részletesen  foglalkozik Abraham  Maslow szociálpszichológus  önmegvalósítási
elméletével.  Maslow  barátja  volt  Herbert  Marcuse-nak,  és Erich  Fromm-al  is
kapcsolatot tartott. Friedan szellemi kapcsolata a Frankfurti Iskola ideológiájával
meghatározónak  mondható.  Így  például  amit  Friedan  a szexuális  szerepek
megváltozásáról  hirdet,  az  egybecseng  azzal,  amit  Lukács  György  is
szorgalmazott  a  régi  értékek  megsemmisítésével  és  Marcuse  pedig  az  értékek
tartalmának a kicserélésével.
Amikor  a politikai  korrektség,  vagy  másképpen  elnevezve  a kulturális
marxizmus terjedni  kezdett,  képviselői  igyekeztek  nézeteiket  vonzó  módon
előadni.  Azt  állították,  hogy  mindössze  a  más  emberek  iránti  érzékenység  és
türelem vezeti őket. Ez is azonban csak megtévesztésül szolgált. Az úgynevezett
politikai  korrektség a  „gyűlöletbeszéd”  kriminalizálásával valójában  a
véleménynyilvánítás  szabadságának  a  korlátozását,  a  gondolkodás
ellenőrzését és a hagyományos társadalmi rend felforgatását tűzte ki céljául.
Ily  módon  a  Frankfurti  Iskola kulturális  marxizmusa rombolóbbnak bizonyult,
Dr. Drábik János
9
mint Marx gazdasági marxizmusa. Ez utóbbi romba-döntötte Oroszországot, de
nem  dicsőítette  a  szexuális  perverzitást,  és  nem  próbált  a  természeti
törvényekkel ellenkező magatartást rákényszeríteni a társadalomra.
A felforgatás és a kulturális forradalom híve volt a Chicago-i Saul Alinsky is, aki
szekuláris  zsidó  volt  és  szégyellős  marxistaként  nem  forradalmárnak,  hanem
csak közösségszervezőnek nevezte magát. Alinsky formálisan nem csatlakozott a
Frankfurti Iskolához, de annak a céljait követte és újszerű módszereivel jelentős
sikereket  ért  el.  Az  új  világrend  beköszöntével  erkölcsöt  mellőző,  pragmatikus
felforgató módszerei ismét a figyelem központjába kerültek, mert jól szolgálják a
pénzhatalmi világelit hagyományromboló stratégiáját a hatalom megszerzésére
és megtartására.
A Frankfurti Iskola viszonya a judaizmushoz
A Frankfurti Iskola kettős módon viszonyult a judaizmushoz. Egyrészt – a
felvilágosodás  folytatójaként – élesen  szemben  állt  a  tekintélyuralommal,  a
hagyományok tiszteletével, a múltból örökölt intézményekkel, köztük a vallással
is. A Frankfurti Iskolához tartozó társadalomtudósok többsége szekuláris zsidó
volt, aki  semmilyen  szervezett  vallást  nem  támogatott,  nem  követte  sem  a
vallási hagyományokat, sem a kulturális judaizmust. Ebbe a csoportba tartozott
Heinrich Heine, Karl Marx és Sigmund Freud. Az ő életüket és munkájukat nem
határozta meg a judaizmus, de azonosságtudatukra sem volt döntő befolyással.
A Frankfurti Iskola viszonya a judaizmushoz tehát igen változatos volt.
A vezető  személyiségeknek másrészt volt  egy  olyan  csoportja  is,  amely
ortodox  zsidó  nevelést kapott,  ismerte  és  gyakorolta  a  judaizmus  előírásait.
Voltak  az  Iskolának  olyan  tagjai  is,  akiknek  az  életében  és  a  munkásságában
fontos  szerepet  játszott  a  judaizmus.  Közéjük  tartozott Walter  Benjamin és
Erich  Fromm.  Mindkettőjüknél  életük  sorsdöntő  szakaszában  fontos  szerepe
volt  a  judaizmusnak.  A  judaizmus  azonban  nagy  hatást  gyakorolt Leo
Löwenthal-ra és Max  Horkheimer-re  is.  A  zsidó  identitás  viszont  nem  volt
fontos  sem Herbert  Marcuse,  sem Theodor  Wiesegrund  Adorno számára.  A
megnevezettek  valamennyien  kívülállónak  érezték  magukat  a  Weimar-i
Németországban,  és  1930  után  döntően  zsidó  származásuk  miatt  távoztak
Németországból.
Bizonyos  fokig  a  Frankfurti  Iskola tagjai  az  Egyesült  Államokban  is
kívülállók  voltak,  amit  részben  zsidó  származásuk  következményének
tekintettek.  Ez  volt  az  az  időszak,  amikor  tevékenységük  fő  témájává  az
antiszemitizmus,  az  előítéletek  és  a  zsidók  helyzetének  az  alakulása  vált.  A
Weimar-i Németországban egészen 1934-ig a Frankfurti Iskola nem tekintette fő
kutatási  területének  a  zsidók  helyzetének  a  vizsgálatát  és  erről  nem  is  írtak
Dr. Drábik János
10
figyelemre méltó könyveket. Max Horkheimer 1938-ban írt egy tanulmányt 'A
zsidók  Európában'  címmel,  amelyben  kifejtette,  hogy  az  antiszemitizmus  a
monopol-kapitalizmus utolsó fázisának a viszontagságait fejezi ki.
A  judaizmus,  a  pszichoanalízis  és  a  marxizmus  ötvöződött Erich  Fromm
munkásságában. Ő volt az, aki a judaizmus vallási szemléletmódját kombinálta a
felvilágosodás koncepcióival. Erich Fromm nem volt egyidejűleg hagyományos
és szekuláris zsidó, de korai munkáiban ez a két szellemiség még jelen volt. Erich
Fromm  ortodox  zsidó  családban  született,  és  mindkét  szülőjének  a  felmenői
között számos rabbi volt.
A  fiatal  Fromm  behatóan  tanulmányozta  a  Talmudot,  barátjával  Leon
Löventhal-lal.  A  legnagyobb  frankfurti  zsinagóga  vezető  rabbijának, Nehemiah
Nobel-nek volt a tanítványa. Fromm az 1920-as évek közepén megismerkedett a
pszichoanalízissel,  és  felesége,  a  zsidó Frieda  Reichmann  is  a  pszichoanalízis
gyakorlati művelője volt. Reichmann-nak magánintézete működött Heidelbergben,  ahol  kombinálta  a  pszichoanalízist  a  zsidó  hagyományokkal  és  ezért
intézetét  'Torah-peutic'  Klinikának  nevezték.  Fromm  is  praktizáló
pszichoanalista  lett  1927-ben.  Első  tanulmányában,  amely  'A  Szombat'  címet
viselte, azt állította, hogy „a szombat eredetileg az apa megölésére és az anya
győzelmére emlékeztetett. Az a parancs pedig, hogy 'ne dolgozz', vezeklés volt
az  eredeti  bűnbeesésért,  és  a  pre-genitális  korba  történő  visszafejlődésen
keresztül történő ismétlődéséért”. A pszichoanalízisnek, a lélekelemzésnek ez a
'szaknyelve',  első  olvasásra  nehezen  érthető,  Erich  Fromm  azonban  későbbi
társadalomtudományi  munkáiban  is  (például  a  'The  Anatomy  of  Human
Destructiveness – A  rombolás anatómiája') mindig  hangsúlyozta a szexualitás
meghatározó szerepét.
(Folytatása következik a Leleplező 2013. szeptemberi számában)
Teljes írás címe:  A  cionista  kulturális  marxizmus  uralomra  kerülése  (A  kettősállampolgárság és kettős-lojalitás c. tanulmány második része.)
Megjelent:
Leleplező 2013/ 2.
Országkrónika könyvújság
Független, szólásszabadság folyóirat

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.